Randizom

Azt hittem, az estémet egy kedves barátom társaságában töltöm, akivel kölcsönösen kipanaszkodhatjuk egymásnak magunkat. Ember tervez, a sors végez. Ő kipanaszkodta magát, döntésre nem jutott a NAGY kérdésben, de nem is ért rám egész este, hogy pótoljuk az elmúlt hónap(ok) hiányzó beszélgetéseit.

Ment a dolgára, én meg jöttem haza. Éppen inaktiválni készültem a társkeresős profilomat, ugyanis most egy hét netmentes időszak következik, meg ennyi csalódás és pocsék randi elég volt, amikor is rám írt a legújabb delikvens. Ő nem szarozott levelezéssel, rögtön chat formátumot akart. Hát, jó, legyen, felvettem facebookon. Bármit, csak ne legyen unalmas az este.

Ő (!!!) kérdezte, hogy nekem mit jelent, hogy "élj a mában". Mondtam, h olyan őrültségeket csinálok, amiket egyébként, ha átgondolnám, nem tennék. Kiderült, nem hosszútávú kapcsolatot keres, hanem csak alkalmit, mert márciusban megy ki külföldre. Ideális, mert esélyem sincs, hogy túl elkötelezzem magam. Kell-e ennél nagyobb carpediem? Legyen már egy jó estém! Hát, mondtam, jöjjön át, ha már annyira a mában él, itt a lehetőség! Erre elkezdte a kifogásokat keresni, hogy már csak későn érne ide, nem tudja hol van... Blablabla.

Na, kérem szépen, ennyire azért ne éljen a mában valaki!

Tegnap megtörtént ez is. Hát, mit ne mondjak, ez volt az eddigi randik legkatasztrófálisabbja. Még csoda, hogy az első két delikvens viszonylag normális volt. (Azt már csak záróljelben, hogy azóta sem jelentkeztek - biztos ennyire ijesztő vagyok :D )

A srác akart minél előbb találkozni. Az összes levelet úgy kezdte, hogy Kedves ...! amitől engem rendre kiver a víz. Ez írásban és szép levélpapíron ideális, vagy az oktatónak az egyetemen, amikor valamit kérsz tőle, de ilyenkor?! Egyszer odavetettem neki egy Szia!-t, a következő levélben ki is kérte magának, hogy ő szereti, ha megszólítják a levél elején. (Miafene)

Találkozásról: fogorvoshoz ment este 6-ra és utána (!) akart találkozni. Ez már önmagában elég furcsa. Én úgy számoltam, hogy 7 körül találkozunk, ha 6-ra időpontja van. Mivel 6-ig dolgoztam, ő meg a Margit hídnál volt orvosnál, elmentem a Mammutba és ott kóvályogtam egy ideig (kb 1.5 órát) - de legalább megvan a kézzel fogható eredmény, unokaöcsémnek megvettem a karácsonyi ajándékát - sosem késő :D. Szóval, ha Brad Pitt jött volna, akkor talán lett volna esélye ezekután. De hát sajnos nem ő jött. :( Csak azért vártam meg a srácot, mert nem akartam erre  a találkozóra máskor időt pocsékolni.

Szegény srác, elsőre nem volt olyan gáz - messziről. De aztán... Jobban megnézve... Nem szoktam külső alapján ítélni, mert ha valaki, akkor én aztán nem tehetem meg, de ő már úgy nekem is sok volt. Vakond szemei voltak és nagy elálló lapátfülei... Legalább 180 cm, de úgy mozgott mint egy tini, aki épp az előtte levő nyáron nőtt meg 40 cm-t és nem tudja még koordinálni a hirtelen jött centimétereket. Voltak percek, hogy attól féltem, elesik a saját lábában. Az első két delikvensen csodálkoztam, h nem találnak barátnőt az életben, társkeresőzniük kell, a harmadikon már nem, mert ő elég magánakvaló volt, na de ő rajta, hát, rajta nem csodálkoztam. 

A Mammut melletti kis utcácskában egy majdnem késdobáló jellegű helyre ültünk be, hirtelen nem tudott jobbat kitalálni :/. Kakaót (!!!) vagy teát akart rendelni, de más nem lévén, forrócsokit kért. :D Aztán a beszélgetés során kifejtette, hogy szerinte az nem alkoholizmus, ha naponta megiszik egy sört vagy egy pohár bort. Ezekután főleg nem értettem, mi ez a babazsúr...

Elmesélte az elmúlt két év viszontagságos munkakeresését, amit egyébként már egy levélben is leírt, szóval, nem is nagyon untam (ááá, nem), majd megkérdezte, hogy elmesélje-e, hogy készül egy konyha (bútor összeszerelőként dolgozik). Mondtam, köszi, inkább ne.
Egyéb furcsaságai is voltak, pl, hogy jár rendszeresen templomba, de nem annyira hisz Istenben. (ez is mi? ha nem hívő, akkor mit keres a templomban?) Megkérdezte, hogy állok a vallással, mondtam, nagyon jól, épp alapítani készülök egyet, egy sajátot. :D
Az este legszebb mondata az volt: "Nekem tetszel." - Végre valaki, de nem az ideális. :D Most új stratégiát kell kidolgoznom, hogy őt hogy rázzam le, hogy ne bántsam meg túlságosan. Még ma megfog történni ez, attól tartok. Főleg, hogy mire hazaértem, és kicsit szocializálódtam magammal, már 5 üzimüzi várt tőle... ÁÁÁ, most kicsit mellényúltam, úgy érzem.
Az még egy csodálatos rész volt, amikor mesélt az előző kapcsolatjellegű próbálkozásáról. :D Az előző lánnyal egy hónap alatt 5x (!!!!!) találkozott. :D Hát, nem vitték túlzásba. 

Egy óra után közöltem, hogy lassan mennem kell, erre ő felpattant, hogy jó menjünk. :D Én nem rögtön gondoltam, de hát, így még jobb. Elkísért a villamoshoz (igazán kihagyhatta volna), majd gondolom hazament és gyorsan leült mail-eket írni, nehogy hanyagolva érezzem magam.

Érdekes volt mindenesetre, szerintem ő tipikusan az az ember, aki már ott tart, hogy mindegy, ki, csak legyen valaki.

A harmadik randira tegnapelőtt került sor. Nem túl hosszú levélváltás után (konkrétan a 2. levél után) megkérdezte, hogy nem akarok-e személyesen találkozni. :) Gondoltam, végre, egy ember, aki legalább olyan hirtelen, mint én, nem vár, nem levelezünk napokat feleslegesen. 

Pest közeli vidéken lakik, rögtön közölte, hogy ő nem szereti Pestet. Kinézett egy teázót, de nem abba sikerült bemennünk elsőre. Rájött, hogy nem ott kötöttünk ki, ahol akart, uh átmentünk abba, amit kinézett. Elég fura volt, már csak azért is, hogy nem tudja feltalálni magát. Gondolom, nem nagy különbség van két teázó között... Legalábbis számomra. :D No, mindegy.

Érdekes személyiségű ember, azt rögtön éreztem, ahogy azt is, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Ő faggatott az exeimről, pedig aranyszabály, hogy első randin nem vesézzük ki őket, meg úgy egyébként sem. Biztos furcsa volt neki, hogy nem meséltem róluk túl bőségesen. 

Két órát elteázgattunk együtt, ennyire talán még soha életemben nem unatkoztam. Nagy elméletei vannak arról, hogyan kellene élni, pl. megtermeli magának a zöldséget a kertben - ez szép és jó, ne de próbáld meg egy panel második emeletén, vagy hogy nem eszik fehér lisztből készült terméket, így péksütit sem, mert hogy egészségtelen. És a kenyér??? 

Amikor elváltunk, nagyon korrekt és rendes volt, közölte, hogy ne haragudjak, de nem tudná elkötelezni magát hozzám. Ez a wtf kategória, hiszen először látott életében és nem váltottunk túl sok levelet... De mindenesetre az én szívemről is egy nagy kő esett le, mert nem úgy képzelem el az életemet, hogy egy egyutcácskás kis faluban túrom a földet, hogy kitermeljem, ami kell. Ez szép és jó, de éljen a fogyasztói társadalom! :D

Vannak olyan helyzetek, események, amelyeket az ember soha, de soha nem gondolt volna. Nem hogy, nem gondolta volna, de azt sem érti, hogy hogyan történhetett meg.

A kedd estém is az olyan elképesztő eseményláncolatok sorozatának iskolapéldája, ami már számtalanszor előfordult velem életemben. Egy kis esti összeröffenés, amire el sem akartam menni, az elején nem is éreztem jól magam. De az élet a legnagyobb forgatókönyvíró megtette a magáét aznap este. 

Egy kis (na, jó, nem kevés) pálinka hatására oldódott a hangulatom és az erkölcseim is. A véletlen (?), a sors (?) vagy nem is tudom, mi, úgy hozta, hogy tánc közben egyszer csak azt vettem észre, hogy csókolózom egy barátommal, akivel ez még csak soha meg sem fordult a fejemben. Jó volt, nagyon hiányzott már és jól esett, de az sem hátrány, hogy sok mindenre rájöttem ennek köszönhetően. 

• Fantomszívem még működésbe hozható, csak a megfelelő motiváció szükséges hozzá
• Hosszú ideje először éreztem, hogy élek. Ez az érzés pedig mindent megér. 

Szerencsére tudtam kezelni ezt a kis érzelmi hullámvasutat, és bármennyire akarta is akkor, jó, hogy nem jutottunk tovább, mert rámehetett volna a barátságunk. Azért meg kár lett volna.

Mindenesetre, egy váratlan fordulatokkal teli, élménydús este volt, ami sok tapasztalatot rejtett számomra. A helyzet még további elemzés alatt, de a tanulságaimat levontam belőle. :)

5 nappal az első után zajlott le. A Deák-on találkoztunk, ő már konkrét tervvel érkezett. Cukrászdát javasolt, a Szamosban kötöttünk ki. (Nem vagyok egy túl igényes, mércét magasra tevő fajta, de azért mérföldekkel jobb hely, mint a múltkori kis kocsma - bár azzal sem volt különösebb bajom).

Nem vagyok egy édesség párti, azért belementem. Fura volt, az ajtóban megkérdezte, meghívhat-e. Hát, jó legyen, nem ellenkezem, ez egy kedves gesztus, bár így ingyenélőnek is tűnhetnék. Nem baj, majd kiküszöböljük a csorbát. Egy-egy sütit és teát rendeltünk, két órán át remekül el voltunk. Semmi véletlenül hozzádérek, vagy ilyesmi, tökéletes úriemberként viselkedett (talán túlságosan is).

Kiderült menet közben, hogy egy városban lakunk, bár mind a kettőnknek Budapest van megjelölve. Vicces, hogy milyen kicsi a világ. :) Jó volt úgy beszélgetni valakivel, hogy nem kellett magyarázni, h mi merre hány méter.

Szamos után a Vörösmarys karácsonyi vásárt vettük célba, ahol visszahívtam forralt borra. Bár nem egál a dolog, de azért a gesztus a részemről is megvolt. Még beszélgettünk egy órát, aztán indultunk ki-ki amerre lát.

Elég furcsán búcsúzott, sok sikert kívánt a vizsgákhoz. Nem úgy tűnt, mint aki még találkozni akar. Ez van.

Az első randim, egy nálam két évvel idősebb sráccal volt, aki pár nap alatt eljutott arra a pontra, hogy találkozzunk. 2009. januárja óta van a társkeresőn, azóta nem talált magának párt, mert "zizi"-k voltak a kiszemelt hölgyek. 

A keletihez beszéltük meg a találkozót, hogy majd onnan tovább valamerre. A srác terv nélkül jött, először az Aréna pláza került szóba, végül egy kis krimóban kötöttünk ki a környéken. :) A sört én is jobban szeretem. :) 

Egészen kellemes este volt, elfogyott két korsó sör is közben. Minden szóba került, ami csak létezik, végül megkérdezte, hogy kaphat-e puszit. Nesze neked spontaneitás. SOHA ne kérdezd meg tőlem, hanem vedd el, ami jár. Két sör után már én is jó hangulatban voltam, hát megengedtem. Bár be kell hogy valljam, nem volt túl jó és ügyes, de azért jól esett és éreztem, hogy a szívem kis darabjai kezdenek összeforrni. Jó érzés na, ha törődnek veled. 

Az este végén elkísért a buszhoz, megvárta velem. Én még írtam neki, egy "köszi az estét" sms-t, amire reagált, hogy "szívesen". Azóta sem jelentkezett. Ez volt 5 napja. Ha mégegyszer születek sem fogom megérteni a férfiakat. 

Ha nem akart tőlem semmit, miért csókolt meg? Skalpnak ez elég csekély. Ha akar valamit, miért nem jelentkezik? Vagy legalább annyit mondhatna, hogy nem nyert.

Hát, ez van, nem adom fel az első kudarc után, leszek én még boldog és szerelmes.

Szakítás utáni rengeteg szabadidőmet valahogyan el kell töltenem, ezért regisztráltam egy társkeresőre. Ezeket a tapasztalataimat szeretném most megosztani, mert szórakoztatóak. :) Meg nehogy elvesszenek, jó lesz még emlékezni rájuk. :D

Első körben, azok a férfiak, akik ezen a társkeresőn vannak, mind 180 cm magasak legalább és mind sportolnak. Elképesztő, komolyan mondom, soha nem hittem volna, hogy ennyi sportos, 180 cm magas magányos férfi van a világon. Lehet, hogy nekem van túl üldözési mániám, de az ilyen típusú emberek a "jópasik", így nem gondolnám, hogy ennyien vannak, akik magányosan tengetik a mindennapjaikat. Csak nem hazudnak a kedves regisztrált hímnemű egyedek? Nohát, ilyen ugye meg sem fordul senki fejében.

Másik tapasztalatom (két hete regisztráltam, tehát még nem nagy múlt áll mögöttem e téren), hogy szinte örömmel tölt el, ha egy olyan levelet kapok, ami nem hemzseg a hejesirási hibáktól. De könyörgöm, már a zinternet is aláhúzza a rosszul leírt szavakat, azokon tán el kéne gondolkodni, hogy vaj'h miért.